Három nap, amikor a város alkotótérré válik – ilyen volt a II. BUM Workshop Fesztivál
- Bartók Béla Boulevard
- Ráday utca
- Palotanegyed
- Falk Miksa utca
- KultUnio
- Fashion Street
- Margit-negyed
- Víziváros
- Tompa utca-Ferenc tér
A tavaszi indulás után ősszel már nem kérdés volt, hogy van-e igény a Bevásárlóutca Menedzsment által szervezett BUM Workshop Fesztiválra, hanem az, hogyan működik a formátum nagyobb léptékben. A II. Workshop Fesztivál közel ötven workshopot, harminc helyszínen kapcsolt össze, és azt vizsgálta, hogyan képes egy városi hálózat egyszerre sokféle, mégis egymással összefüggő alkotói folyamatot befogadni. A tapasztalatokról Király Gabriellát, a BUM bevásárlóutca menedzserét kérdeztük.
Mit adott másképp az őszi fesztivál, mint a tavaszi első alkalom?
Tavasszal az volt a kérdés, hogy működik-e az ötlet. Ősszel már azt figyeltük, hogyan viselkedik a rendszer, ha nagyobb terhelést kap. Közel ötven workshop futott párhuzamosan harminc helyszínen, és az volt a fontos tanulság, hogy a fesztivál akkor működik jól, ha nem akar egységes élményt kényszeríteni minden résztvevőre. Inkább egy városi ritmust ad, amelyhez mindenki a saját tempójában tud kapcsolódni.
Szervezőként milyen típusú helyszíneket tartott fontosnak személyesen is bejárni?
Szándékosan nagyon különböző tereket választottunk. A Bartók Béla úton, az Egy falat boldogság konyhában például egy gasztronómiai workshopot néztünk meg, ahol színes olasz tészták készültek - itt a közösségi élmény és az együtt főzés öröme volt a hangsúlyos.
A Kredenc Műteremben ezzel szemben a japán sashiko öltés és az ékszerkészítés egészen másfajta figyelmet igényelt: lassabb, koncentráltabb jelenlétet. A Lucky Shepherd Designer Store-ban a Lampala Ringdesign gyűrűkészítő workshopján az volt érdekes, hogyan válik egy tárgy személyes döntések lenyomatává.
A Stúdió Körben csikung mozgás alkalmon vettünk részt, ahol nem produktum, hanem belső tapasztalat született. A Ráday utcai Manzárd Műhelyben kerámia virágok készültek, míg a Valami Produktív Stúdióban a japán watoji könyvkötő technikát mutatták meg. Ezek a helyszínek jól megmutatták, mennyire különböző módokon lehet ugyanahhoz a fesztiválhoz kapcsolódni.
Mi volt a legfontosabb közös tanulság ezekből az eltérő workshop-élményekből?
Az, hogy a minőség nem a látványosságon múlik. Ott működtek igazán jól a workshopok, ahol az oktatók teret hagytak a résztvevőknek, és nem kész eredményt akartak „előállítani”. A résztvevők részéről is érezhető volt, hogy nem fogyasztani jöttek, hanem részt venni valamiben, megtanulni valamit.
Mit mutatott meg a fesztivál a városi terek működéséről?
Azt, hogy az utcák akkor élnek, ha nem csak áthaladunk rajtuk. A Workshop Fesztivál idején a városi terek ideiglenesen lassabb, figyelmesebb funkciót kaptak, és ez nagyon erős tapasztalat volt mind a résztvevők, mind a vállalkozások számára.
Hogyan illeszkedik mindez a BUM hosszabb távú gondolkodásába?
A BUM számára a Workshop Fesztivál nem elsősorban rendezvény, hanem eszköz. Egy olyan formátum, amelyben a közösségépítés, a kisvállalkozások támogatása és a városi élhetőség egyszerre tud megjelenni. Az őszi fesztivál legfontosabb tanulsága az volt, hogy ez a formátum skálázható - de csak akkor, ha megőrzi az emberléptékű működését.
A II. BUM Workshop Fesztivál megerősítette azt a gondolkodást, amely mentén a kezdetektől haladunk: az alkotásra és kapcsolódásra épülő városi formátumok akkor működnek jól, ha teret hagynak a fejlődésnek és az elmélyülésnek. A fesztivál tapasztalatai beépülnek a BUM további munkájába, a Workshop Fesztivál pedig a következő alkalommal is ebben a szellemiségben tér vissza, várhatóan ősszel.
