Császármorzsa - Bercsényi
A Bartók Béla út és a Gárdonyi tér közelében, a Bercsényi utca 8-ban nyitottuk meg 2022 elején az első Császármorzsa üzletet.
A különböző feltétekkel választható magyar, grízes és osztrák, palacsintatésztás császármorzsa mellett délben ebédmenüt kínálunk vendégeinknek – kávé és üdítők kíséretében.
A császármorzsa mára méltatlanul háttérbe szorult és manapság inkább néhány elegáns étterem étlapjának desszert szekciójában találkozhatunk csak vele a konyhaasztalaink helyett. Amikor ötletünket elkezdtük ismerősi körünkben mesélni, a legtöbben csak annyit reagáltak, hogy „de rég ettem és akkor is csak az iskolai menzán”. Elhatároztuk hát, hogy felszabadítjuk a méltánytalanul hanyagolt smarnit! Császármorzsát mindenki kezébe!

Új tulajdonos kezébe került a Bercsényi utcai császármorzsázó. A Császármorzsa átvételével régi álom vált valóra. A hely eddig is arról volt ismert, hogy nem csupán desszertet kínál, hanem egy különleges hangulatot is, amely sokak szívéhez közel állt.
Számomra ez nemcsak egy vállalkozás, hanem egy lehetőség arra, hogy továbbvigyek egy hangulatot, egy ízt, egy közösséget. Hiszem, hogy az étel több, mint étel – összeköt, emléket ad, és otthonosságot teremt.
Az alapok maradnak: a jól ismert császármorzsa, a kedves légkör, az odafigyelés. Ami változik, az én vagyok: a saját lelkesedésem, ötleteim és az a vágyam, hogy még több emberhez juthasson el ez az élmény. Szeretném, ha olyan hely lenne, ahol a császármorzsa illata összekeveredik a nevetéssel. Egy hely, ahol minden falat egy kicsit emlékeket idéz, de újakat is teremt.
A császármorzsa illata így továbbra is a XI. Bercsényi utcában marad – egy kicsit másképp, de ugyanazzal a szívvel.
Alexandra
Több mint egy tányér étel
A Császármorzsa alapvetően egy visszafogott, személyes hangulatú hely. Nincs benne semmi hivalkodás, inkább emberközeli és otthonos – mintha csak egy kis időre „hazatérnél”. A tér is ezt erősíti: nincs póz, nincs szerepjáték, minden természetes és egyszerű. A konyha és a vendégtér szinte összeér: ugyanaz az ember készíti az ételeket, tálal, közben figyel, jelen van. Nem betanult gesztusokkal, hanem rutinból, tapasztalatból és ösztönös odafigyeléssel.

Két változat, szabad választás
Az étlap fókuszában természetesen a császármorzsa áll. Az osztrák Kaiserschmarrn könnyedebb, levegősebb, vastagabb, finoman karamellizált. A magyar verzió grízes, kevésbé édes, visszafogottabb karakterű. Mindkettőhöz többféle lekvár jár – nem extra kérésként, hanem teljesen magától értetődően.
Nem csak édes: leves és quiche
A kínálat tudatosan nem ragad le a desszerteknél, így ebédmenü is van: választhatsz levest és főételt, vagy császármorzsát levessel. Naponta két-három, folyamatosan változó leves közül lehet választani, így mindig van valami aktuális, szezonális választás. A menüben quiche is szerepel: sós, tartalmas, kifejezetten jó opció egy gyors, mégis laktató ebédhez. Itt válik igazán világossá, hogy a Császármorzsa nem desszertbár, sokkal inkább egy klasszikus, kicsi vendéglő. Az italoknál is marad az egyszerű, természetes vonal: házi szörpök alapból vannak, de közben az újabb trendek is megjelennek – például matcha és ube.

Kinek szól a Császármorzsa?
Az ilyen helyek különleges ereje a nyitottságukban van: az idősebb vendégeknek emlék, a fiatalabbaknak egy slow-life pillanat. Tavasszal és nyáron a kis kerthelyiség még jobban felerősíti ezt az érzést — egy kis lassulás a város közepén.
Ami igazán számít
A Császármorzsa nem akar több lenni annál, ami. És éppen ezért működik. A hagyomány itt nem dekoráció, hanem mindennapi gyakorlat. A vendég nem „célcsoport”, hanem egyszerűen ember. Talán ma éppen ez a legnagyobb luxus.
Miért érint meg újra a hagyomány?
Itt a császári mítosz találkozik a megélt hétköznapokkal, és az eredmény egyszerre időtlen és aktuális. Azoknak, akik utazás közben nem csak enni akarnak, hanem történeteket és valódi hangulatot keresnek, a Császármorzsa egy közvetlen kapu Közép-Európa ízeihez és emlékeihez. Nem a látványról szól, hanem a kényelemről, a kultúráról és a csendes élvezetről

Tipp: Egyszerűen csak kóstold meg.












