A Menzával olyan helyet akartunk nyitni, ahol nemcsak egy teraszon lehet sütkérezve kávézni, hanem jót is lehet enni, mindezt félúton a café-restaurantok és a hagyományos pesti presszók hangulata között. Nevünkkel és az étterem belső környezetével nem is tagadhatjuk a múltidézést, de azért az alpakka evőeszközök, a műanyag abrosz és a rizses hús nem a mi világunk.
A keserédes emlékeket új jelentéssel ruháztuk fel, a régen barátságtalan hangulatot árasztó faburkolat rézzel díszítve most már szellemessé teszi a helyet, az eredeti kesztölci tapétával pedig tisztelgünk a Jószerencsét termelőszövetkezet derék dolgozói előtt.
A közösségi étkeztetésről sem mondtunk le, a mindennapi robotból kiugró vendégeinket kéthetente változó ebédmenü várja.
Aki körbenézett már nálunk, miközben asztalra várt, az tudja, nem csak a levegőbe beszélünk: a Menza mindenki előtt nyitva áll. Ahogy van szörp és búzasör, borjúpaprikás és mangós kacsamell, tojásos galuska és vörös tonhal saláta, ugyanúgy beül hozzánk. Aki körbenézett már nálunk, miközben asztalra várt, az tudja, nem csak a levegőbe beszélünk: a Menza mindenki előtt nyitva áll. Ahogy van szörp és búzasör, borjúpaprikás és mangós kacsamell, tojásos galuska és vörös tonhal saláta, ugyanúgy beül hozzánk a joviális nyugdíjas és a felkapott színész, a borozgató úri hölgy és a megfáradt turista, öltönyös, szoknyás és farmeros.
Aktuális információk FB oldalukon!
