Wirth Abigail olyan narratív kerámiákat mutat be önálló kiállításán, amelyek kiragadott pillanatképeikben hétköznapi problémákat és érzéseket tematizálnak
A kortárs képzőművészetben egyre gyakrabban megjelenő téma a karrier és a család, az anyaság és az alkotás összeegyeztethetőségének kérdése, nemcsak gyakorlati és anyagi szempontból, de lelki és etikai problémaként is. Wirth Abigail ezúttal olyan narratív kerámiákat mutat be önálló kiállításán, amelyek kiragadott pillanatképeikben hétköznapi problémákat és érzéseket tematizálnak: a priorizálással járó bűntudatot, a külső-belső megfelelési kényszer okozta szorongást, a hibától való rettegést, a kimerültségből és túlterheltségből fakadó letargiát, és legfőképp az elmagányosodást.
A Kínát idéző kék-fehér mázas porcelánok két helyről veszik formai ihletésüket: egyrészt egy 90-es években népszerű, Polly Pocket névre hallgató játékra utalnak, amely kifejezetten kislányok számára készült. A Polly Pocket kagylószerűen záródó műanyaghéjként foglalta magába a lakásbelsők különböző részeit, ahol sztereotipikusan női munkákat végezhettek el a gyerekszerű babákkal játszó kislányok, így készülve fel a felnőttkorra. Wirth Abigail ezt a játékot szimbólumként használva fejezi ki azt a beszűkült világot és monoton fókuszáltságot, amit egy gyermekével otthonmaradó anya átél. Ebben a zárt rendszerben fontos szerepet kap az emberi kapcsolatok hiánya vagy megszakadása – ahogy az anya közelebb kerül gyermekéhez, távolodik barátaitól. A kiállítást ugyanakkor nem panaszként kell értelmezni, hiszen a vélt vagy valós hibák ellenpontjaként megjelenik a kincugi, vagyis a törött kerámia arannyal való javításának japán művészete, mely filozófiaként a tökéletlenség elfogadásáról és a sorsszerűségről szól. Azért sem panaszról van szó, mert a porcelánok másik formai eredője egy középkori, kabbaleszerű hagyomány: egy dióhéj belsejébe festve hordták nyakukban a szeretteik arcképét.
Wirth Abigail (1991, Budapest) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem alapképzésének kerámia specializációján végzett 2024-ben, 2010 és 2012, illetve 2015 és 2016 között a Mod’Art International Hungary intézményében divattervezést hallgatott. Festészeti hátterére a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tett szert 2013 és 2014 között.
