Az, hogy a ferencvárosi Tompa utca és Ferenc tér kombója még nem egy visszhangosan címeres márkanév Budapesten, egyrészt furcsa, de másrészt jó is, mert addig olyan amilyen! Egy édeni utcakép, a belváros egyik legzöldebb utcája sok mindent rejt hallgatagul vagy alig láthatóan: a régi épített szépség maradványait pepitázó kiemelkedő városrehabilitációs mintát, és sok izgalmas, értékes vendéglátóhelyet, köztük színkocsmákat és részkocsmákat is.
TARTALOMJEGYZÉK
A Tompa utcaélmény a Ferenc térélmény
A Tompa utca és a Ferenc tér vendéglátása
Tompa utcai és Ferenc téri kocsmahelyzet
Hagyományosabb közösségi kocsmafélék
A Tompa Angyal legnagyobb varázsa a közösségi élete
A Tompa utcaélmény és a Ferenc térélmény
A zöldtől és a vendéglátástól egyszerre dagadó Tompa utca viszonylag még csak kis körben kultikus, de ott annál inkább. A helyi lakóközösség egy részéből is közönség lesz a vendéglátóhelyeken, akár törzsvendég. A(z meg)ismerőiből meg szíves visszatérők. Budapest egyik legjobb adottságú utcájáért szinte fakírság már magában is nem rajongani- Akárhol jól megállná a helyét. Egy kisebb liget, sőt mondhatjuk, vadon van a közepén és ehhez mérsékelt forgalmú, kvázi sétálóutcaként sok más európai város hasonló utcájának ütőképes kihívója.
Ennek tetejében jellemzi nagyon változatos, minőségi vendéglátás, és ha itt meg kéne állnom a szégyentelen lelkesedéssel, akkor is elégedetten porolhatnám a tenyereimet, de hozzá kapcsolódik még a Ferenc tér, amely szintén több szempontból rekorder, és nem csak azért, mert talán Budapest legkevésbé ismert pompás atmoszférájú tere.
A Ferenc téren én top 3-as legaktívabb magyarországi közéletet láttam az itteni részben parkos, részben térköves üde téren és ez főleg szomszédsági jelenetekből áll, ami remek tendencia, mert sok helyen fájón hiányzik ez a országunkból. Itt lüktetett: beszélgetésekkel, családokkal, gyerekekkel, idősekkel, egyáltalán emberekkel a padokon, pórázvégeken ismerkedő kutyákkal, kártyázókkal. Ezt a szintet Budapesten is csak két másik nem turistás téren/parkban láttam. Szívderítő volt ezt itthon látni. Egyharmad Bulgária.(Bulgária az eddigi kedvencem közélet szempontjából)
Köztesvárosi varázslat
A magyar nyelvből nagyon hiányolom azt a szót, hogy midtown. Mivel a középváros szót már birtolják a középméretű városok, valakivel (bocs, hogy nem tudom kivel) kitaláltuk a köztesváros szót a bel-belváros és a külváros közti átmeneti városrészekre. Ezek a legkedvesebb területeim nagyvárosokban, mert itt már nem a turistazóna jeleneteit kell alázatosan elviselni, de nem is romantikátlan álmos kertváros és zord iparnegyed pepitáját. A köztesvárosokban tündököl a városok legigazibb arca, valódi helyiekkel, de mégis méltó választékkal bármilyen üzletből, kocsmákból is és élénk közélettel.
Budapest egyik legjobb köztesvárosa (Újlipótváros mellett) Középső-Ferencváros, a Ferenc körút és a Haller utca közötti terület. Szokták ezt urbanisztikailag egyszerűen a Rehabilitációs területnek is nevezni. Egy építészetileg rangos díjazott hosszú, évtizedeket átívelő projektről van szó, melynek során a régi megmentett épületek mellett új házak jelentek meg. Nyilván semmi sem csak ideális minden szempontból, biztosan ez sem, de mégis rajongok a létrejött nagy parkos terekért, a színes térköves utcákért, itt ott felsejlő átjárókért az épületek között, az egyszerre több ház lakói számára összenyitott parkos belső zöld udvarokért…
olyan szépséges utcákért, mint pont a Tompa vagy az Angyal utca (második kép):
Nagyon izgalmas utcahálózat ez, kismilliárd jósággal egy urbánusszívű kincskeresőnek. A Tompa utca és a Ferenc tér szerepe pedig ebben a színes masszában kiemelkedő. Az ő vendéglátóhelyeikről lesz szó innentől ebben, egyesített egységként kezelve őket, együtt, inkább helytípusok szerinti, mint cím szerinti bontásban.
A Tompa utca és a Ferenc tér vendéglátása
Annak, hogy a Tompa utca és a Ferenc tér a példás köztesvárosi arany középút, sok vonzata van. Ezek együtt nem egy célon túl lövő bulinegyed, nem is egy sokszorozva elszigetelt magánszféra. Ez egy kis Ráday! Régebbi követők tudhatjátok, hogy mennyire szeretem a Ráday utcát, mivel jól ismerem, mert hasonló a hangulatalapja, és tele van kincsekkel, de ott egy kezdőnek igenis feladat kikaparni a gesztenyét a hatalmas kínálatból. A Tompa jóval rövidebb, sűrűbb szakaszon kínálja javait.
Már első nap után kikiáltottam, hogy az egyik legkedvesebb környékprojektem, de a végéig tartott, mire rájöttem, hogy miért. Itt ugyanis nagy arányban voltak a pályán a saját vendéglátóhelyüket képviselő emberek, amelyek teljesen más élménnyé teszik a felfedezést. Ismerik a gondolatot a hely és a termékek mögött és tudnak is mesélni róla.
Ez így sokatmondóbb, közvetlenebb, érdekesebb, mint nagyon sokszor fogalmatlan és érdektelen személyzettel találkozni (kiemelt tisztelet a kivételnek).
Nagyon jó volt megszeretni az utcát és egyes helyeit is jobban a jobb megismerés által. Tetszett a kocsmákon, vendéglátáson túl, hogy Magyarországhoz képest egészen sokáig tartott élet a padokon is. Értem tetten csoportos vonulásokat, utcai beszélgetéseket, padokon bandázást, evést-ivást, randizást, fel s alá telefonálást, várakozást. Egyes gyerekek a Ferenc téri játszótéren még sötétedés után is hajtották a hintákat.
A vendéglátók kulturális szerepvállalása is dícséretes. Amikor keddet írtunk, egyik helyen kocsmakvíz, másik helyen tudattágító borkóstoló volt, harmadikon akkor ért véget egy slam poetry produkció. És mindegyik hely jól fel volt telve ekkor, az amúgy jellemzően gyengébb kedd estén, nem csak ezek.
Van egy dolog, amire készülni kell a Tompa utcát-Ferenc teret látogatóknak: az árak! Összesítésben több ponton érezhetően magasabbak, mint más random budapesti nem turistakörnyékeken. Nyilván messze nem a Vár vagy az 5. kerület közepe szintjén drágák, de ahogy a minőség, a ritkaság és a választék is magasabb errefelé, az árak is. Többek között portugál és izraeli borokat, országon belül ritka kistermelői portékákat, kiugróan minőségi péksüteményeket, fagyikat lehet enni. Tapasztaltam kiugróan nagy árakat is, ritkán kevésbé extra termékekért is, de többségében jó volt az ár-érték arány: a többletért tényleg többlet járt, vagy ritkaságban vagy minőségben vagy egyeidségben vagy kombinációjukban. Ezek mellett voltak teljesen átlagos árú, zsebnek is kedvező tételek, de azért ünnepibb költségvetéssel kell készülni, ha valaki ki akarja maxolni a Tompában és a Ferenc térben rejlő kuriózumokat. Mindezzel együtt: érdemes-e ide jönni? Nagyon is! Ráadásul a valamivel magasabb árakhoz itt többségében szokatlanul közvetlen helyek párosodnak, nem úgy, mint egy turistazónákban.
Mivel megvannak errefelé is a mérsékelt árfekvésű egységek, ahova az, aki nem tud/akar mindig többet költeni a különlegességekre, visszatérhet csak jól érezni magát, jó közösségben és jó környezetben lenni.
