Szeptember 19-én nagy sikerrel, gördülékenyen és a lehető legnagyobb biztonság mellett lezajlott a IV. Budapesti Fotósviadal. A verseny napjáról és a versenyt megelőző időszakról mesél most nekünk Ruppert Tamás főszervező.
Forrás: zarido.hu - Roszberger Bandi cikke
Ahogyan azt a megnyitón is elmondtam, 2010-ben a veszprémi Hóvirág presszóban Szente Benjáminnal ülve egyikünk sem gondolta át, hogy mit is indítunk útjára. Egyszerűen csak próbáltunk alkotni valamit, a felesleges energiáinkat olyasmira fordítani, amiről úgy gondoltuk, hogy előbb-utóbb lesz haszna. Félreértés ne legyen, nem ez volt az egyetlen ötletünk, csináltunk mi sok minden mást is. Mégis a Fotósviadal lett végül az, ami ennyi év után nem hogy életben van, hanem évről évre egyre szerethetőbb, és egyre nagyobb élvezet csinálni.
Minden évben igyekeztünk a lehető legjobbat kihozni magunkból, mégis azt kell mondanom, hogy az idei verseny volt az, amikor ténylegesen is beértünk. Ehhez sok mindenre szükség volt. Az első három budapesti verseny után elengedte a kezünket az eddigi főtámogatónk, így a hatalmas pénzügyi teher mellett olyan feladatok is szakadtak a nyakunkba, amit eddig ők intéztek, és még nem is beszéltünk a mindenki által jól ismert 2020-jelenségről. Teher alatt nő a pálma, nem történt ez velünk sem másként. Az idei évben szisztematikusan építettük fel a marketinget, Nagy Laci minden lelkesedését bevetve öntötte a versenyzőkre az információkat a közösségi média csatornáinkon. A közös munka során folyamatosan törekedtünk arra, hogy mindenki elégedett legyen. A versenyző, a szponzor, a verseny és az is, aki csak véletlenül téved oldalainkra. Ennek a jól felépített és precíz kampánynak köszönhetjük, hogy a verseny túlélte az idei évet, melynek szerves része volt az a rengeteg videó anyag, amit Tihanyi Rita készített rólunk az elmúlt években! Bízom benne, hogy a zsűri bemutatkozó videóját is mindannyian láttátok. A csapat sajtósaként fáradhatatlanul cipeli a kameratáskát és bombázza a további médiákat, hogy igenis megéri benézni hozzánk. Ennek gyümölcseként idén már az M5 is tiszteletét tette a megnyitónkon:
Talán az egyik legmegdöbbentőbb az elmúlt hónapokban az volt, hogy mennyire lelkes zsűri csapatot sikerült összehoznunk. Illy Eszti, a szervező csapat “nagy öregje”, négy olyan embert szerzett, akikre méltán lehetünk büszkék. Rengeteg energiát és időt raktak bele ők is a versenybe, és az ő támogatásuk is kellett ahhoz, hogy a szombati versenynap ilyen jól sikerült.
Talán a legfontosabb feladatunk a szponzorok keresése volt, hiszen nem tehetjük a rendezvény teljes költségét a versenyzők “nyakába”. Szerencsére Császár László személyében egy olyan friss szemet kapott a csapat, amire éppen szükségünk volt. Jobbnál jobb ötletekkel és kommunikációs fogásokkal sikerült olyan partnereket kifognunk, akiknek nem csak az anyagi támogatást köszönhetjük, de szuper szakmai kapcsolatot is sikerült kialakítanunk.
Az idei év egyik legnagyobb sikere az az online rendszer, ami lehetővé tette, hogy egyáltalán megrendezhessük a IV. Budapesti Fotósviadalt a jelenlegi járványügyi helyzetben is. Hajnal Robi egyetemi hallgatóként talán a legfelelősségteljesebb munkát vállalta magára: szabadidejét arra szánta, hogy elkészítse nekünk azt a rendszert, ami nem csak a szervezők életét könnyíti meg, de a versenyzőknek is lehetőséget adott arra, hogy akár kontaktusmentesen is végigcsinálják a versenyt az online feltöltő rendszeren keresztül, ami a fotók kezelése mellett a témák kiküldését és a határidőket is kezeli.
És hogy ennyi munka után hogyan éltük meg a verseny napját? Egy szempillantás volt, de egy rendkívül izgalmas, örömökkel és pozitív behatásokkal teljes szempillantás volt. Számomra minden évben megdöbbentő, hogy ez a rengeteg ember bizalmat szavaz nekünk, ránk áldoz közel 10 órát a hétvégéjéből, a nap végén pedig szinte egytől egyig lógó nyelvvel, de folyamatosan élményeket mesélve búcsúznak el. Az elmúlt években egy kezemen megtudom számolni, hogy hányszor ért negatív behatás a versenyen. Ez a közösség, ami ilyenkor összegyűlik, igazán különleges hatással van egymásra. A pozitív hangulat annyira elnyomja a hétköznapi frusztráltságot, hogy senki nem látja a problémákat, mindenki csak a megoldásokat keresi, na és persze a lehető legjobb fotótémát.
Furcsa érzés olvasni a rengeteg köszönő üzenetet, visszahallani, hogy valakinek ez az egyik legjobb napja minden évben. Talán a legnagyobb öröm, hogy mindenki megérti: ez a nap igazából nem a versenyről szól, hanem arról, hogy érezzétek jól magatokat. Hát kedves versenyzőink, abból, amit én láttam, nagyon jól teljesítettétek a feladatot. A teljes szervezői csapat nevében köszönjük, hogy vagytok!
Az alábbi képhez tartozó gondolattal zárnám soraimat, ami lassan a Pannon Fényképészkör Egyesület mottója is lehetne (vagy már az is?): Kell egy csapat!
Találkozzunk jövőre is!
