A Falk Miksa utcai Citygraph Galéria tulajdonosa, Magyar Béla rajzainak témája Budapest, és általában a város, a nagyváros. Néha madártávlatból, néha belegabalyodva a szürreálisan organikus tégla és vas dzsungelbe, néha játékosan, néha ironikusan, néha fekete-fehérben, néha színekben tobzódva. Budapest grafikai látképe több mint 2000 munkaóra alatt készült el, a rajzból készült nyomatok a világ számtalan országába eljutottak.
- A névjegyén az áll, hogy építész, grafikus. Melyiknek tartja magát inkább?
- Tudjuk, hogy az is-is általában azt jelenti, hogy sem-sem. Ez az esetemben is így van: építészmérnök végzettségem van, de sosem dolgoztam tervezőként, másfelől meg a rajzaimból élek, de tulajdonképpen művészetet nem tanultam soha, ilyen értelemben autodidakta vagyok. Valahol a kettő között lebegek. Az viszont biztos, hogy egész életemben építész maradok, akármit csinálok, mert ez egy gondolkodást jelent. Úgyhogy mondhatjuk, hogy talán az építész identitásom erősebb.
- Elsősorban az aprólékos Budapest térképeiről ismert. Honnan ered ez a témaválasztás?
- Valahogy el sem tudom képzelni, hogy mást rajzoljak. Aki ismeri a nevemet, tudja, hogy élőlények, emberek egyáltalán nincsenek a képeimen, vagy csak valamilyen absztrakt módon. A városra viszont élőlényként gondolok és úgy is jelenítem meg. Egy város szerkezete, struktúrája számomra mindig olyan volt, mintha egy élőlény lenne. A vérkeringése, a terek, az utak. Az emberek, ahogy szaladgálnak benne. A Duna. A hidak tartószerkezetei, mint a bordák. Az egész városképről nagyon személyesen gondolkodom. Sok történetem van magamról és Budapestről, amit ismerek, mint a tenyeremet, sőt annál is jobban, mert szinte egy vagyok vele. Egyszer, még egészen kicsi gyerekként átsétáltam a város egyik feléből a másikba, közben pontosan tudtam mindig, hogy hol vagyok, és sosem féltem attól, hogy eltévedek.
- Tehát kezdettől Budapest a téma.
- Budapest előtt valójában képzeletbeli, szürreális városok portréját rajzoltam meg. Az első ilyen rajzot egy barátom amatőr filmjéhez készítettem illusztrációként, ezen megjelentek Budapest motívumok, de még inkább egy példaképeim, Max Ernst és Dali ihlette szürreális fantáziavilág.
- Látok egy maszkot is a képen, ami már majdnem egy portré, két kéz mögé rejtve.
– A film forgatása alatt egymásba szerettünk a film női szereplőjével, Judittal, őt ábrázolja a maszk. Nem látszik az egész portré, elrejtik a kezek, maga a nő nem látszik mögötte, pedig egy nagyon bonyolult és érdekes egyéniségről van szó, aki érdemes arra, hogy megismerjük. Csak nagyon el van rejtve. Ez egy nagyon rövid és viharos kapcsolat volt, mély nyomot hagyott bennem, szinte az életemet láttam veszélyben, egy kicsit ezt akarja kifejezni ez a rajz. A képnek vannak még további rétegei is Dunával, hidakkal, különös szerkezetekkel és építményekkel.
- Ezeken a régi képeken nem szokványos városokat látunk, egészen más az atmoszférájuk, mint az aprólékosan és hűen megrajzolt Budapest térképeknek.
- Tudjuk, hogy amikor az ember otthagy egy falut, egy házat, a természet szép lassan visszaveszi magának azt a területet. Én azt próbáltam megmutatni, hogy milyen az, amikor ez fordítva történik, és az elhagyott épületek, a szerkezetek indulnak el és veszik vissza maguknak a természetet. Ebből jött létre ez a furcsa, organikus látvány, ahogy küzdenek egymással a csövek, a falak, a vasszerkezetek, és próbálnak helyet csinálni maguknak. Ezeket még tussal, tollal rajzoltam az egyetemen. Nagyjából a '80-as évek végéig készültek a szabadkézi rajzaim, aztán jött egy nagy váltás és 25 évig alkalmazott grafikával foglalkoztam, számítógépen dolgoztam. Végül pedig 2013-ban megint váltanom kellett, gyakorlatilag elölről kellett kezdeni az életemet. Akkor lementem a pincébe, felhoztam a régi rajzaimat, kicsit leporoltam őket és attól kezdve tulajdonképpen ezekből a rajzokból élek.
- Azóta van meg ez a Falk Miksa utcai üzlet is?
- Nem, eleinte vásárokon települtem ki, aztán 2016-ban, amikor már úgy éreztem, hogy talán eléggé kelendőek ahhoz a rajzaim, hogy ebből meg is tudok élni, akkor béreltem ki ezt a kis üzletet a Falk Miksa utcában. Számomra ennek az utcának gyerekkoromtól kezdve volt egy imidzse, egy presztizse, a szép tárgyakkal, antik dolgokkal, képekkel. Nagyon büszke voltam, hogy nekem is itt lehet üzletem. Azóta lett két másik üzletem is, úgyhogy most már három üzletem van a városban.
- Mostanában is szokott még rajzolni?
- Nem vesztettem el az érdeklődésemet a városok és Budapest iránt, csak talán az a fajta kitartás, ami egy ennyire aprólékos, munkaigényes rajzhoz kell, már nincs meg bennem. Nem tudom, hogy tudnék-e hónapokig, évekig egyetlen egy munkán dolgozni, mint ahogy tudtam még harminc évvel ezelőtt. Vannak újabb rajzaim, de ez már egy másik korszak, más módon és másfelé indultam el, inkább az absztrakt felé. És megérkeztek a színek is. Régen a rajzaim 99%-a fekete-fehér rajz volt és én magam is egy nagyon fekete-fehér személyiség voltam. Ahogy öregszem, már nem vagyok ennyire fekete-fehér, és mostanában inkább a színek foglalkoztatnak.
- És más dimenziók, ahogy körülnézek az itt kitett képeken.
- Igen, újabban nagyon érdekelnek a világűrrel, az univerzummal kapcsolatos témák. Itt van például ez a kép, ez egy sorozatból való, amit a Szaturnusz gyűrűiről készítettem és a benne keringő holdakkal. Ez a Cassini nevű kis szonda, ami 13 évig keringett a Szaturnusz körül. Eredetileg 4 évre tervezték, hogy ott fönt lesz, de olyan jól szolgált, hogy végül 13 évig húzta. Amikor kifogyott az energiából, a NASA mérnökei attól tartottak, hogy a Szaturnusz rengeteg holdja közül majd valamelyikbe belecsapódik és beszennyezi földi anyagokkal. Ezért szándékosan belevezették a Szaturnuszba. Az volt az utolsó parancsa, hogy semmisítse meg saját magát. Ez a kép azt ábrázolja, amikor búcsúzik a kis barátaitól, a holdaktól a Szaturnusz gyűrűjében.
Citygraph Galéria & Shop
1055 Budapest, Falk Miksa utca 6.
https://citygraph.net/
