Nem egy király, hanem egy fogadó adta a nevét a Király utcának, ami külterületi kereskedő- utcából lett a Monarchia asszimilációjának egyik fő sikertörténetévé, Nobel-díjasok és művészek lakhelyévé.
A VI. és VII. kerületet elválasztó Király utca évszázadok óta fontos ütőere Pest városának, sőt az egykor itt lakott Krúdy Gyula szerint a „legpestibb utca". A Deák tértől húzódik a Lövölde térig, a Nagykörúton belüli fele pedig a mai bulinegyed és a történelmi Zsidónegyed határa is – miközben a régi időkben épp a körúton kívüli részén zajlott inkább az éjszakai élet.
A mai király utca 1917-ben (Forrás: FORTEPAN / MAGYAR BÁLINT)
De honnan kapta a nevét az utca, ki lehetett az a király, akiről elnevezték? Nos, nem egy konkrét uralkodóról kapta a nevét, hanem leginkább egy nevezetes fogadóról. Az első feljegyzés az utca nevéről az 1740-es évekből származik, ekkoriban a belső (a mai Deák tértől a Jókai utcáig tartó) szakasza a Mittermayerischegasse, a külső része a Lerchenfeldgasse nevet viselte. (Utóbbi Pacsirtamezőt jelent, és ez volt a neve akkoriban a már Pest város falain kívül található külterületnek, amin áthaladt az utca.) 1786-ban kapta meg az Englischegasse, azaz Angol utca nevet, méghozzá az akkori Országút sarkán álló, közismert Angol királyhoz cégérezett fogadó nyomán. Érdekesség, hogy 1790-től az Engelische König Gasse néven futott az utca, ami egy félreértés eredménye lehetett, hiszen az 'Englishe'-ből lett 'Engelische', ami így viszont már nem angolt, hanem angyalit jelentett, a „könig" pedig ugyanúgy király, mint a fogadó nevében. A félrehallást bizonyítja, hogy az utca csak körülbelül húsz éven át viselte hivatalosan ezt az „Angyali király" utca nevet, és 1810-ben helyesbítették Englischer König Gasséra, azaz Angol király utcára. Később a nevezetes bécsi kongresszus nyomán a névadó fogadó helyett fontosabbak lettek a történelmi idők és személyiségek, így Drei König Gasse, azaz Három király utca néven futott, majd 1836-tól ez rövidült szimplán König Gasséra, vagyis Király utcára. De arra 1874-ig kellett várni, hogy ez hivatalosan is magyarosodjon, ekkortól viseli a térképeken és a földhivatalokban is a Király nevet az utca. Persze némi kényszerszünettel, mivel a szocializmus idején átkeresztelték, és 1950 és 1990 között a Majakovszkij utca nevet viselte.
Király utca 63., Erzsébet körúti sarokház (Forrás: FORTEPAN / BAUER SÁNDOR)
Ha az utca történetét vizsgáljuk, akkor hosszú évszázadokon át csak majorságokat és mezőgazdasági területet találunk a környéken, mivel ez a rész kívül esett az akkori Pest (azaz körülbelül a mai V. kerület) városfalain. A 18. századtól kezdődően népesült be ez a környék, eleinte külterületként, majd külső kerületként. Főként kereskedők és kisiparosok költöztek ide, akik munkát adtak az egyre nagyobb mértékben gyarapodó városba újonnan érkezőknek. Az itteni lakosok főként németek voltak, ahogy fentebb az utca névváltozásaiból is látszik, majd a 18. század végétől kezdődően ez lett az egyik tipikus lakókörnyéke a betelepülő zsidóságnak is. A 19. században a mai Király utca környéke számított az egyik leginkább sokszínű városrésznek, ahol németek, zsidók, szlovákok éltek együtt magyarokkal, és az asszimiláció révén egy közös nagyvárosi kultúra tudott kialakulni.
A kiegyezést követően már az itt lakók nyelve is átváltott az addig általános németről a magyarra, és a Király utca Pest városának legnépesebb utcája lett a maga 7596 lakosával. A gyorsan gyarapodó népesség lett az oka annak is, hogy a főváros akkoriban legnépesebb kerületét, Terézvárost kettévágták a mai VI. és VII. kerületre, épp a Király utcát kijelölve határvonalnak. A környékre pedig már ekkoriba is jellemző volt az élénk éjszakai élet. Tulajdonképpen Budapest első vigalmi negyede a Király utca és környéke volt. Szinte mindegyik házban német nyelven működő mulató, kocsma, café chantant, varieté, brettli, zenés kávéház, dalcsarnok, sangerei, zengeráj, tinglitangli, orfeum vagy revü működött.
"Az éji életnek központja ősidőktől kezdve a Király utca. Élénk, pezsgő és lármás. A boltok legnagyobb része nyitva van. Száz meg száz banda nyaggatja hangszereit a nyilvános helyiségekben, a kávéházakban és tánctermekben: kihangzanak az éjbe, s egy kaotikus zsongássá folynak össze. Az első éji sétám alkalmával csak a "Kék macská"-ig szándékoztam eljutni, hol a honatyák szokták megpihenni fáradalmaikat. De ez se sikerült, mert míg csak a "Kék macská"-ig jut az ember, ha lelkiismeretes szemlét akar tartani, kilenc-tíz helyiségbe kell bepillantania" – jellemezte az immorális, germanizáló fészkeket Mikszáth Kálmán 1881-ben.
Virágzott itt a kereskedelem is, mivel ezen az útvonalon közelítették meg a pesti polgárok az akkoriban kiépült népszerű kirándulóhelyet, a Városligetet is. Emiatt egy idő után túl szűknek is bizonyult az utca, és a kiszélesítése mellett szükségessé vált egy párhuzamos sugárút, az Andrássy út kiépítése is a milleniumi ünnepségek környékén.
Király utca 2. 1979-ben (Forrás: FORTEPAN / FŐFOTÓ)
A Király utcában született az író Szomory Dezső, a vívóbajnok Petschauer Attilla, itt lakott a Nobel-díjas fizikus Wigner Jenő és a zeneszerző Weiner Leó is, de az utcához talán senki sem kötődött annyira, mint a 47. szám alatt mai is álló Pekáry-házban lakó Krúdy Gyula. Ő nevezte el a Király utcát a „legpestibb utcának", és több művében is írt róla. A Boldogult úrfikoromban című művében például így:
„Megszakítás nélkül következett egyik boltajtó a másik után, mindegyikben más portékát árultak, csak a boltosok voltak egyformák, akik ernyős, puha sapkáikban itt jöttek a világra, és itt öregedtek meg. És az omnibusz úgy haladt ebben a zűrzavaros, látszólag fejvesztett utcában, mintha nem is törődne az emberekkel, akik keresztül-kasul mászkálnak az úton, átbeszélgettek egyik oldalról a másikra, terheket cipeltek, kocsikat igazgattak, gyerekeket vezettek, kirakatokat nézegettek, tettek-vettek, serénykedtek, mintha ez a nap volna az utolsó, amikor a Király utcában vásárolnak. De most, döngő döcögések után, megismerkedve ruhásboltok, heringkereskedések, fűszeresek, vászonüzletek, udvarok látványaival, amely udvarokra, raktárokra, műhelyekre szinte meggörbedve hajoltak a vasrácsos gangok, az ablakok, mintha úgysem lennének az emeleteken emberek, akiket szolgálni kellene: mindenkinek az utcán, a boltban, a raktárban van helye: a Király utcai utazás után kifújta magát az omnibusz a terézvárosi templomnál, s a többi utasokkal a mi ismerőseink is leszállottak, szinte elfáradva a látnivalóktól, amelyeket e rövid pesti utazás nyújtott nekik."
.jpg)
Forrás: Kinszki Imre - http://www.fszek.hu/konyvtaraink/kozponti_konyvtar/budapest_gyujtemeny/?article_hid=25446, Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=46146577
A múltat és a jövőt egyetlen tematikában szeretné megfogalmazni a Király utca, amely jó ideje pályázik a „design utca” címre. Az előző évtizedben valóban itt voltak megtalálhatóak a legnagyobb koncentrációban lakberendezési és divatüzletek, keleti kiegészítők, szőnyeg- és ékszerboltok, német és olasz designcégek fióküzletei. Manapság újra átalakulóban van ez a terület, de a zsidónegyed egykori főutcájaként továbbra sem idegen tőle a kiskereskedők nyüzsgése, a funkciók még mindig szerencsésen keverednek az utcában, lakóházak, szállodák, irodaépületek, üzletek, galériák, pincehelyiségek sűrű hálózata szövi be. Az innen nyíló Gozsdu udvar már-már külön városrésszé lényegült, a Király utcában pedig továbbra is hemzsegnek a jobbnál jobb helyek, ahova szeretünk betérni: egy törzsi harcos elefántcsont szobráért a GoaHome-ba, egy kávéra a Kern Collektiv Coffee-ba, egy északi hangulatú lakberendezési tárgyért a Spirit Home-ba, egy ódon könyvért a Tordai Antikváriumba, vagy egy csodás ebédre az oázisra emlékeztető Twentysix-be.
Twentysix Budapest, Király utca 26. (Forrás: twentysixbudapest.com)
Forrás: Neopaint Works
